A hetedik szoba

Agyam útjain kalandozva, várhoz értem én
A tündérek várához, mely mégis csak az enyém.
Mondták, rakjak rendet szépen mind a hat szobában,
De a hetediknek álljak meg az ajtajában.

És végig jártam életem mind a hat termét,
Az elsőben megtaláltam gyermekkorom éveit,
Apám és Anyám óvó ölelésének ízét,
Melyről akkor azt hittem, hogy majd örökre megvéd.

A második, a második a kamaszkoromé,
A lázadás minden ellen, ami a hatalomé.
Anyám szava most keménynek tűnik, arcul csapnak,
Konok kis szívemben az indulatok felcsapnak.

A harmadik szerelmeim halottas háza volt,
És találtam benne sok, sok szerelmes, régi szót.
Első csókok ízét, melyet feledni nem lehet,
Ügyetlen ölelést, mi akkor az égbe emelt.

A negyedikben halott Apám után kutattam.
De nem hallottam hangját, hiába kóboroltam.
Egy kép maradt csak utána, kedves, kósza álom,
Mint kopott régi némafílm a sárguló vásznon.

Ötödikben emlékeim foszlányát találtam,
Elfeledett játékokat, melyeket megkaptam,
És Nagyanyámat, ahogy a teknő mellett mosott,
És a szappanhab mögül, nekem meséket mondott.

Beléptem a hatodikba, de nem láttam semmit,
Jól tudtam, hogy ez a szoba a jövőmet rejti.
Nem láthatok belőle soha semmit, semmikor,
Mert tünékeny, mint ujjaim között a kék csillagpor.

Ott álltam a hetedik szoba ajtaja előtt,
És nem éreztem magamban annyi bűverőt,
Hogy megszegve a szabályt, ki ne nyissam a szobát,
Fel ne fedezzem félelmetes, hívó titkát.

Remegő kézzel kitártam hát a tiltott ajtót,
Mely mögött halálos félelmeim szobája volt.
És a tűzsárkány perzselve vetette rám magát,
Vas körmeivel, egyenesen a szívembe vájt.

A torkomnak estet, és lángnyelvével perzselt meg,
A halálomat akarta, vagy hogy őrüljek meg.
De mind hiába, mert megkínzott testembe Te élsz,
És kettőnk ellen hiába harcol a kegyetlen Félsz.

Még utoljára kíméletlenül a falhoz vág,
Majd lángoló testével az ablakpárkányra hág,
Kitárja rettentő szárnyait, és tovarepül,
Nem marad utána, csak elhamvadt, fekete űr.

Fáradtan felülök, hátamat a falnak vetem,
Lassan telik meg meleg fénnyel a zord terem.
Nem bántam meg, hogy ebbe a szobába is bejöttem,
Legalább a félelmeimet, Veled, legyőztem.