Még döglötten is szép
Állok fölötte és nézem
Szemében értelem ha volt
Halványsárga lett a hold
Sarlója rendbe vágja
Köszörüli pengéjét
Nem bánja
Fényes szelek fújják
Kürtök harsannak
Lezüllött alakok vésik
A kidőlt falakat
Tintahalat ettem minap
Nem fáj már a kéklő ékkő
Villám vágott a fákba
Hatalmas istenek súrolják
Tisztára a mocskos pofákat
Karaván halad magas hegyek közt
Felettébb útálom a telefröcskölt
Agyon rágott és kiköpött
Koncot a loboncot
Álomtalan éjben ha halkan
Koppan a szívem dobban…
[IG_KITOLT]
A hintaló halála
By Ecsedi Éva
6 hozzászólás
Úgy a vers feléig nekem nagyon tatszik, csak utána valahogy megváltozik, és számomra már nem arról szólt.
Amugy a 2. része is tetszik, csak az nekem már mint egy külön másik vers…
De fogadd gratulációmat
Köszönöm Titusz.
Igazi szürrealista képek..
Akár meg is festhetném, szinte látom magam előtt a képet 🙂
Azonnal Kassák ugrott be(nem negatív értelemben!). Szeretem:) Nagyon jó a vers, gratulálok hozzá.
Szegény hintaló…Jó a vers, tényleg érezni benne a szürrealizmust, a kéklő ékkő pedig igazi ékköve lehetne bármilyen versnek. Fesd meg!
Köszönöm: Suhanó