A Hold vándora

A Holdon jártam álmomban,
fehér porban nyomom.
A napfényt visszatükrözé
egy csodás alkonyon.

A Hold leánya vár reám,
e bolygó asszonya.
A sziklák csúcsán hívogat,
legendák várroma.

Ó, Hold Vándora eljöttél,
áldás, hogy itt lehetsz!
Jobb hír felénk már nem jöhet,
köszöntünk tégedet!

A távolban kék sziluett,
egy szép hölgy arra vár,
Hogy kéz a kézben lépjünk át
holt álmok ajtaján.

Ó jöjj karomba Hold Leánya,
magasztos égi lény!
Az én kezembe add kezed,
áradjon ránk fény!

A titkok kertje tárul fel,
e misztikus liget.
Már újra él…, ím ez a jel,
megdobban hű szíved!

Újra él e holt planéta,
mi eddig álmodott.
A Hold vándora visszatért,
és ébredést hozott!

Már friss szél járja ligetünk,
a vén Föld fénye fenn.
A földsugár sétára hív,
e titkos éjjelen…

Ó Hold leánya ezüst fák,
vén pagodák alatt.
Elhagynak már a bókok is,
az ihletett szavak…

Csak állok némán, meglepve,
egy arany kút felett.
A Holdon újra szállanak
friss esőfellegek.

Még két karomban tartalak,
már táncolunk, mint szél
Meglebben könnyű ruhád,
minden életre kél…

Lám emléktüzek gyúlanak,
mint fénylő kráterek.
Ím a Holdon új élet vár,
s szeretnek engemet!

Szeretnek, mert emlékeznek,
hold vándora vagyok.
Visszaértem messze-földről,
most jőnek szép napok…