Estébe értek éveim.
Ködben kuporog a tegnap.
Sodró hullámok tetején
még fel-felvillan a holnap.
De elérem-e?
Távolság közöttünk
egyre kékebb.
Kiálthatnék, hogy várj!
S lesz-e időm,
hogy utolérjem?
Ha beérném mégis
a huncut holnapot,
mely hív,ígér, hogy most
majd nem csalódhatok,
higgyek-e újra a napsugárnak,
kertem alatt lemenő vörös szarkalábnak?
Eszemmel tudom régen,
a holnap is csalóka, meztelen..
Sarkomban, csillagok ágyazzák éjjelem..
S mégis holnapot álmodok újra,
érted, szerelem.