Mi vagyunk a szélben szállók,
Ló hátáról messze látók,
Pajzzsal, kardal, íjjal bánók,
Tág mezőkön gyorsvágtázók!
Mi vagyunk a csatát várók,
Ellenséget szétzilálók,
Vért, füstöt és harcot látók,
Fosztogatók, útonállók!
Az arany és a vér,
Ami mindent megér!
Lángba borul minden,
Elbújik az isten!
Árvák sírnak holtak mellett,
Tűz tombol a romok felett.
Forgószél hord minket,
Fölégetünk mindent!
Üszköt, hamut hagyunk messze…
Eltűnünk a végtelenbe.
Kopjafák közt süvít a szél,
A gyűlölet vihara kél.
Félelem jár előttünk,
Hatalomvágy közöttünk,
Fájdalom és gyűlölet,
Csak ez marad mögöttünk!
Elbújnak az emberek,
Mert megelőz a hírünk,
Szégyenülnek hadseregek,
Bármerre is megyünk!
Reszketnek a királyok is!
Elrejtik a kincset,
A magyarok nyilaitól
Ments meg uram minket!
Mi vagyunk a rombolók,
Csatazajban tombolók,
Mi vagyunk a támadók,
Minden ellen lázadók!
Mi vagyunk a tűzevők,
Tág vidéken ébredők,
Borba fúlva éneklők,
Holtak között lépkedők.
Mi vagyunk a támadók,
Soha el nem fáradók,
Minden ellen lázadók,
Szélviharban vágtatók!
3 hozzászólás
Érdekes látásmód, ahogyan láttatod a lázadást a " hordát "
Több versedbe is belenéztem, jó a humorod.
Gratulálok: oroszlán
Tüzes, vágtat, szilaj és nagyon jó….
Tetszett !
szeretettel: Zsu
Köszönöm a hozzászólásokat, örülök, ha tetszett.