Jöttél sietve, jöttél felém
Nem volt ott más, csak Te és én
Ma is találkoztam Veled,
Nyújtottad nekem a kezed,
Lelkemet bejárta tekinteted
Nem tudni hány dimenzió létezik,
De biztos, hogy a képzeleté az egyik,
S tudom, ott senkivel nem vagy ennyit
E dimenzióban együtt lenni szép,
Nélküle ez az összetartozás érzés nem lenne rég,
Benne örülhetünk egymásnak még
A képzelet dimenziójában találkozhatunk,
Szép szavakat egymásnak suttogunk,
Senki nem veheti el boldogságunk
8 hozzászólás
Kedves Dóra!
Néha jó álmodozni és elképzelni… s addig az élmény bennünk marad, olyannak amilyennek szeretnénk. Gratulálok!
Barátsággal Panka!
Köszönöm Panka!
Háát… Igen, ez így van.
Érdekesen megformázott versed érdeklődéssel olvastam. Szép gondolatokat vetettél papírra. Sterintam azonban több helyen hiányznak a mondatokat befejező pontok.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
A pontokat kitenni nem szoktam…
Lehet hogy kellene…
Köszönöm véleményedet!
Kedves Dóra!
Nagyon szépet írtál… Oly sok néha a gond, a baj. Jó belépni ebbe a csodás dimenzióba!
Szeretettel: Falevél
Köszönöm kedves Falevél!
S tudod, néha ez a dimenzió a többinél jobban él….
Kedves Dóra:)
Egyszerűen, nekem tetszik.
szertettel Anikó
Köszönöm Kedves!
Örültem jöttödnek:)