A Kéz érintése

Mikor megérintett, összerezzent a testem,
Reszkettem és libabőrös lettem.
Ujjainak érintése a mennyországig emelt,
Lebegtem a föld felett, s lelkem táncra kelt.
Szívem egyre csak vert, vert egyre hevesebben,
Majd egy pillanatra megállt, de
Én az érintésétől egyre csak reszkettem.
Hajamat gyengéden simogatta, s
Néha hozzáért arcomhoz,
de úgy ahogy senki soha nem tudott.
Majd mikor megsimogattam kezem,
Szívem jelezte, azt, mit legbelül mindig is tudtam,
De ez az érés úgyis leírhatatlan.
Milyen furcsa a sors, hisz pont ezt kértem karácsonyra,
És teljesült, még akkor is, ha csak egy pár órára.
Hisz mélyen a szemébe néztem,
És láttam mindent, amit szívem súgott,
Smaragdzöld szemében a szerelem most is csillogott.