Villan az éj, s sötétül a nap
Itt az óra, hogy a holtak újra járjanak
Mikor a fény és a sötét összeér
És harcot vív bármiért
Újra mozdul, ki élt
Céltalan,vagy álmokért.
Mindenki a maga csapatához lép
Hogy folytassák azt, mi véget ért.
Harcukat, mi álomként dereng
S újabb küzdelmet teremt.
A mérleg elbillen, hol erre, hol arra.
A régi egyensúlyt felkavarva.
Most minden eldől, szárnyak suhognak,
Angyalok és démonok végre összecsapnak.
S örülten tombol minden létező elem,
Megroppan belé a világegyetem.
Már csak kettő maradt ki birokra kél,
Mint a fagyos, és a forró perzselő szél.
Az Úr, és másik fele Lucifer,
Végtelen tusára kel.
Újra, s újra, mint szokásuk,
Így roppan össze világuk.
S teremtik újra,
Hátha végre máshogy szól a nóta.
De mindig ugyan az a kezdet s a vég,
Így megy ez már ősi rég.
3 hozzászólás
Kedves CD!
Meglep,hogy ennyi idő útán én lehetek az első hozzá szólod .Nagyon tetszik a versed teljesen magával ragadott.Gratulálok!!!!!!!!!
Üdvözlettel:Hekaté
Köszönöm szépen a dícsérő szavakat, és hogy kommentelted az alkotásomat, jól esett:)
Üdv
CD
Szia!
Tetszik a versed, mert nem hétköznapi témájú, nem a szerelemről szól nem folyik belőle a nyál. Jó ilyen verseket olvasni.
üdv: Eddie