A kezdetek

A kezdetek néha visszatérnek,
mint a gyertyafény halottak napján,
mint tavasz hosszú, fagyos tél után,
s egyre messzebbről szól már az ének.

Az időt érzem csókjaidban
– mintha valaki más is jelen volna,
s velem örülne vagy megorrolna -,
élünk szertehulló valónkban.

A tükörben még a te arcod nézem,
ölelést érzek, de nincs itt karod,
– hangod hallom, s tudom akarod…
Látom földre csepegő vérem.

Aztán a kezdetek visszatérnek,
gyertyát gyújtok, mint halottak napján,
– élet előtt és élet után -,
szörnyű rátok ismerni szirének.