Én vagyok a huszárgyerek,
egykettőre felnyergelek,
sarkantyúzom hintalovam,
mert nem elég gyorsan rohan.
A harcmező, mint a pokol,
a barátom bátran dobol,
büszkén ülöm meg a lovat,
előrántom a kardomat.
Menekül már az ellenség,
csapatunkban nincs veszteség,
csak a csákóm veszett oda
keresem, de semmi nyoma.
Szedte, vette, teremtette,
nézd az ebünk szalad vele!
Hozd vissza a csákóm… nahát,
ki látott ily huncut kutyát?
Én vagyok itt a százados,
a barátom a kisdobos,
Morzsa kutyám tiszti szolga,
ez a játék egy jó móka!
2 hozzászólás
Kedves gyerekvers!
Betartod a bemutatkozóban közölteket, s milyen igazad van:
"Szeretem a modern műveket, de nálam a klasszikus az etalon."
Ezek az igazán szép versek!
Gratulálok: Kata
Bizony, gyerekverset még nem láttam művészversnek megírni. Olyan mint a művészfilmek, még a felnőtt közönség is megszökhet közben, nem hogy a gyerekek. Nekik nagyon jó verset kell írni, hogy a figyelmüket rá is szenteljék.
Persze, azért jelen van benne van a március 15-e hatása is.
Köszönöm az értékelésedet és a gratulációt!
Szeretettel: alberth