Volt egyszer régen
egy tündérmesében
egy kedves kismadár.
Boldog volt télen,
s ha eljött a nyár.
Csipegette a magot,
és folyvást csak így dalolt:
Szabad vagyok, olyan szabad,
a szívemen nincsen lakat.
Te is gyere, dalolj velem,
szép az élet, szép szerelem.
Így éldegélt egymagában.
Aztán lettek ketten, hárman,
aztán négyen s egyre többen
patak menti kis erdőben.
Akkor eljött a madarász.
Jaj, kismadár, nagyon vigyázz!
Tőrbe csalta és megfogta,
lakása lett a kalitka.
Így teltek el hosszú évek.
A szájában nem volt ének.
Elhallgatott, szívén bánat:
Jobb, ha ki sem nyitom számat.
Kesergett csak napról napra,
nem repülhetett magasra.
Enni, inni mindig kapott,
de nem látta már a napot.
Kedves kicsi rab madárka,
árva vagy most, olyan árva.
Oda régi nagy szerelmed,
tested, lelked nagyon szenved.
Úgy hitte, már nem lesz szabad,
kicsi szíve majd megszakadt.
S akkor jött egy másik gazda,
s azt mondta, hogy szabad vagy ma.
Kitárult a kis kalitka,
de a madár menne vissza.
Nem érti meg, hogy már szabad,
pedig kinyílott a lakat.
Repülj el – kéri a gazda.
Hidd el, végre szabad vagy ma.
Ekkor ő is megértette,
hogy gazdája megmentette.
Nincs kalitka, nincs több rabság,
elérkezett a szabadság!
Azóta a kismadár
újra boldog,
itt a nyár.
Amióta újra szabad,
igen gyakran dalra fakad:
Szabad vagyok, olyan szabad,
a szívemen nincsen lakat.
Te is gyere, dalolj velem,
szép az élet, szép szerelem.
11 hozzászólás
Kedves Klári!
Amíg olvastam ezt a rímbe szedett szépséges mesét, lelki szemeim előtt láttam gyerekkori önmagamat, sírva-zokogva. Ma már nem sírok, de madarat sem zárnék soha kalitkába. 🙂
Nagyon tetszett a meséd. Tanulságos.
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Nagyon örülök, hogy tanulságosnak találtad, mert minden mesének azzal kell szolgálnia. 🙂
Köszönettel és szeretettel: Klári
Elvarázsoltál kedves Klári csodaszép meséddel!
Szeretettel gratulálok
Ica
Kedves Ica, ez nagy öröm számomra. 🙂
Szeretettel: Klári
Kedves Klára!
Nagyon szépen köszönöm vidámságodat.
🙂
"Te is gyere, dalolj velem,
szép az élet, szép szerelem."
Ez a nehéz időkre is vonatkozik, még úgy is, ha ezt éppen akkor, abban a helyzetben másképpen gondoljuk.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Az emberek sajnos nagyon hozzá tudnak szokni a rabsághoz, s ha már kinyílik a börtönük ajtaja, akkor sem merik elhinni, hogy végre szabadok. Ezt a verset a hívő életem ihlette, mert sokáig be voltam zárva a törvényeskedő keresztények életébe.
Azután megértettem a kegyelem lényegét, és lassan elhittem, hogy az Úr tágas térre helyezett, és nem azért szeret, mert megérdemlem, vagy mert bármit is tehetnék ezért, hanem azért, mert Ő maga a szeretet. Nem arra néz, amit én tettem vagy teszek, hanem arra, amit Jézus tett értem és mindenkiért.
És teljesen egyetértek veled abban, hogy akkor sem szabad másként gondolnunk, hogy az élet gyönyörű, ha éppen valami nagy nehézség közepette vagyunk.
Köszönöm szépen ittjártad, és hogy itt hagytad a véleményedet is. 🙂
Szeretettel: Klári
Kedves Klára! Tetszik ez a verses meséd, és a hozzáfűzött magyarázat! Szeretettel: én
Szia Bödön!
Talán emlékszel még hajdani levelezésünkre, aminek a középpontjában a keresztény hit állt. Nos, azóta már teljesen másként gondolkodom. Nem akarok senkit sem meggyőzni a hitbeli "igazamról". Nem erővel, nem hatalommal, hanem az én Szellememmel – mondja az Úr. Szóval, kár erőlködni. 🙂 Imádkozni azonban kell azért, hogy minél többen hitre jussanak, mert ez élet-halál kérdése.
Köszönöm, hogy tetszik ez a kis mese. 🙂
Szeretettel: Klári
Szia Klári! Hogy kit és miért választ ki az Úr, az számunkra, emberek számára tényleg talány. Miért pont a hitszegő, hazudozó, parázna Jákob kellett Neki, vagy miért éppen Péter, a hitben, állhatatosságban gyenge? Nem tudhatjuk.
Én úgy emlékszem, ezekben a dolgokban egyetértettünk. Mi változott? Az, h "kár erőlködni"? Régebben nem így láttad? Szeretettel üdvözöllek: én
Kedves Klára!
Nagyon szép gyengéd,ártatlan sorok!
A kismadárról szól,de az életet írja le!
Lehet a lelki rabságot,mikor nem tudunk határt,
magunk kalitkájába záródunk!
Szeretettel:sailor
Kedves sailor!
A legszomorúbb az, amikor valaki szabad és nem veszi észre, hogy már nyitva a börtön ajtaja…
Köszönöm szépen ittjártad. 🙂
Szeretettel: Klári