2025. január 3., péntek
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    egyéb

    A költő álma

    Finta KataBy 15 hozzászólás1541 megtekintés

    Álmodik a költő – a szeme még lezárva –
    íróasztalánál ül, mint a valóságban,
    s a gép monitorján a verssorokat látja.

    Szeme lassan megrebben, pirkad már a hajnal,
    a költő álmaiból ébred, álmaira gondol.
    Agysejtjei beindulnak, érzései megmozdulnak.

    Ágyából fölkelve felhörpint egy kávét,
    – megnyitja számítógépét – úgy emlékezik,
    majd az íróasztalánál elfoglalja helyét.

    Mint álmában a sorok, ott is ugyanolyanok,
    ahogy szemüvegén át a képernyőt figyeli:
    szavakból lesznek mondatok, majd verssorok.

    Gondolatában a szavak gyorsan előjönnek,
    nem nyugodnak, s a sorokból a költő
    – mint színpadon bűvész – szakaszt varázsol elő.

    Úgy nyugodt, ha gondolatból versek lesznek,
    – a költeményből semmi nem hiányozhat –
    akkor elégedett, ha versének olvasói örülnek.

    Következik: Szegény poéta.

    Share.

    15 hozzászólás

    1. Névtelen on

      Kedves Kata!
      Egy mai költő, mindennapi problémáját irtad le szépen, De ami egy mai kötönek mindenképpen a legdrágább vagyona kel hogy legyen, azt már az én legkedvesseb, és legolvasottabb, az ókori görög filozofus leirta:
      "Milyen közel állnak egymáshoz: adni – kapni, ajándékozni – elvenni, tisztelni – megalázni, odafigyelni – elvárni, elengedni – kényszeríteni, megbocsátani – haragudni, megbízni – gyanakodni, együtt érezni – közönybe burkolózni, hinni – kételkedni… A választani tudás az igazi tudás. A jó ember ritkán téved."
      Olyan igaz mondás, és ami nekünk a legfontossab , az utolsó két rövid mondat. Amikor zt betartjuk, másokat is boldoggá tudunk tenni. De hiszen mi a verseinkel, mást nem is akrunk, csak olvasóinknak a boldogságát.
      üdv Toni

    4. Hanga on

      Na, megérkeztem hozzád is, kedves Kata. Fantasztikus erő van benned, hogy itt a közösségen belül aktívkodsz, és alkotókedved is lankadatlan. Én meg, az őszinte kritikus jövök és elmondom, hogy: a verseden én érzek még némi csiszolnivalót. Kötött versnek túl szabad, szabadversnek túl kötött. Mintha inkább a próza felé kanyarodna a kezed. Még a szabad stílusban írt versekben is kell a ritmika,a lendület, egy rímekkel ékítetthez meg pláne, ezért a szótagszámokra figyelnék jobban a helyedbe. A rímek is érdekesen alakulnak a versen belül, a rímképlet sem felismerhető, ahol pedig igen, ott sem mindig simul a fülkagylóimba. Nem bántásként írtam, mert tudod, hogy azt gondolom, az alkotás a lényeg. De ha lehet jobb, hát miért ne 🙂
      Üdv!
      Hanga

    5. alberth on

      Kedves Kata!
      Gratulálok modern, korszerű versedhez! Ebben már a számítógépes költő áldoz Minervának és nem a libatollas, pennás. Bár én még szoktam papírra verset írni, ha nem computerközelben ér az ihlet!
      A vershez minimum 2 személy szükséges, kötő és olvasó. Ebben igazad van, hiszen olvasó nélkül csak ,,asztalfiókvers" lehet.
      Üdv.: Alberth

    6. Finta Kata on

      Kedves Toni!
      Kösz. hogy a gyorsan összeütött versemet elolvastad. Nem tudom elképzelni, hogy van az, hogy te minden egyes vers után tudsz egy-egy jó mondást odakanyarítani. Jó nagy gyűjteményed lehet, mert – gondolom – nem a fejedben őrzöd azt a sok gondolatot.
      Üdvözöllek: Kata

    7. Finta Kata on

      Kedves András!
      Nem valószínű, hogy száz év múltán a mostanihoz hasonló monitoron olvasnák majd a kései utódaink a verseket. Ha összehasonlítjuk, hogy száz évvel ezelőtt milyen volt a technika a maihoz viszonyítva, akkor el sem tudjuk képzelni, hogy annyi év múltán miket találnak majd ki… Szerintem akkor már valamilyen szerkentyű egyenesen az emberek fejéből fogja kiolvasni a gondolatokat… Miért ne találgassunk? S milyen jó volna majd akkor (bekukucskálni és) figyelni, mit rejtenek a kacsalábon forgó házak.
      Köszönöm, hogy meglátogattál.
      Üdvözlettel: Kata

    9. Finta Kata on

      Kedves Hanga!
      De még mennyire van a versben csiszolnivaló! Én is tudom. S nálam úgy történik, hogy ha elkészül valami, aztán otthon tovább javítgatom, mindig találok egy-egy szónál alkalmasabbat, cserélgetem a szavak helyét, s később… valamikor lesz belőle valami. Csupán néhány éve kezdtem el írni, nekem mindig jobban ment a póza. De ezzel is próbálkozom, akad is már a sokra nőtt vershalmazban időnként egy-egy elfogadható is. De azt szoktam mondani, a jó pap holtig tanul.
      Mindenképpen örülök és köszönöm a kritikát, mindenből tanul az ember, aki mindig többet akar elérni a mainál.
      Üdv. Kata

    10. Finta Kata on

      Kedves Albreht!
      Én pedig este mindig készítek tollat és jegyzetet a közelembe, ha valami okos dolog jut eszembe, azt följegyezzem. Igaz, nem tudok sem utazás közben, sem ágyban fekve írni, másnap úgy kell megfejteni, mint a rejtvényt.
      Köszönöm kedves szavaidat.
      Üdvözöllek: Kata

    11. Deák Éva on

      Kedves Kata! Bizony éjjel jönnek a tiszta gondolatok. Reggel gyorsan papírra vetni és majd egyszer megszületik belőle a vers. Te nagyon termékeny vagy, sok okos és tiszta gondolattal. Ha néha nem úgy sikerül, se baj van még idő javítani, átírni. Álmodj még sok verset, köszönet! Éva

      • Finta Kata on

        Ürülök, ha tetszett a verse, kedves Delory! Azt nem mondhatom, hogy a költő lényegéhez tartozik a szemüveg, talán inkább csak a idősebbekhez, de egy jól kiválasztott darab sohasem áll rosszul egy csinos fiatalnak sem. Köszönöm, hogy nálam jártál, mindig szeretettel várlak:
        Kata

    Leave A Reply