A legélőbb remény

Mert azért születtünk meg,
hogy szeressünk és jók
legyünk, s reméljünk oly'
nagyon, míg remélhetünk.
***

Míg éltet a vágy e földön,
addig jut elhivattatásunk
ösztöne átélni az időt, s az
időket, mit szomján keresünk
***

örökkön az éveknek. Mi
tudjuk, nem vagyunk
elhagyatva soha, nekünk
van Istenünk, nekünk van
***

mindenünk, mert Ő van, ki
óv és vezet, ki megláttatta
velünk a mindenkori reményt.
Mi felettébb nem félünk, ha
***

sóhajnyi is ma még az idő,
a lét, kik tudjuk, örökkévaló
az, ki teremtett világot, ki a
mindenek mindenét adta át
***

az embernek, az egész életet.
S mi felfogtuk akarata szent
titkát, magát az élet
igazságát, az életét, mi
***

beragyogja széles e világot.
Zengve át messzeségeket,
hol eltűnnek a szavak és
még az ábrándok is, miknek
***

egészei szállnak a csillagok
közé talányul, követve milliárd
éveket, mik hívnak a végtelen
felé útján a jövendőnek.
***

Oly' gyönyörű az élet, oly' vágy
rejlik benne, mi szűnni nem
akar az emberben, mit
táplálnak a belé írt ösztönök
***

fogantatásai a sejtek útjain.
Óh Jehova Isten! Ki vagy Te
a mindenekben, az az élő
valóság, ki mindezekre képes
***

vagy, ki láttatod velünk
szegélyeit a Te útjaidnak!?
A Te élő jóságodnak, ki óvó
tekinteted féltve őrzött
***

gyermekei vagyunk. Igen,
gyermekek, kik általad lettünk,
kik születtünk e földre Teérted,
mert akartad, hogy legyünk,
***

hogy zengedezzük dicsőséged
élő, örök valóságát ünnepül
mindennap, ki vagy nekünk
mindenkor a legélőbb remény.