Miért kérdezed a holdat, ha választ sem vársz?
Miért nézed a napot, mikor esőre vágysz?
Miért szeretnéd, hogy ajkam néma legyen,
Mikor azt érzem, a lelked nekem üzen?
A néma csend is beszél nekem.
Szenvedek fájó gyötrődéseden
Segíts, hogy megértsem a szél dalát,
Mely a lelked mélyéről felém, száll.
A lelkem csendben üzen neked,
Szenved, mert csak téged szeret.
Fehér galamb repül az ablakomra
A kóborló lélek is haza talál néha.
3 hozzászólás
Fájóan szép. Főleg a második szakasz lopta be magát a szívembe. 🙂 Gratulálok!
Üdv.: Hópihe
A lélek csendes szép üzenete,
Nekem a harmadik verszak a kedvencem…
Versed hangulata igazán tetszetős, bár egy árnyalatnyi busongást is ézek benne, mégis, egyre reménykeltőbb, ami a harmdik versszaknál érvényesül legjobban.
De a szerelem már ilyen. Bármennyi örömöt is lelünk benne, mégis, mindig kíséri valami csendes szomorúság? Miért? Ki tudná megmondani.
Szeretettel: Kata