Érintésed, ujjaid hegye csupa parázs,
Érzés melytől a hideg kiráz.
Persze mindez csupa pozitív!
Hol egy negatív, vagy egy test,
Mely feszültséget levezet?!
Értelmetlen agyhalál,
Mely ilyenkor beáll.
A test merev az ész vegetál.
A száj nem beszél, a szem homály,
S az élet egy pillanatra meg áll.
Egy pillanat alatt lezajlik az élet,
S léted kevés, míg lezajlik egy pillanat.
Pillanat és élet, zajlanak és vége.
Érzések megfagynak,
Életek elhalnak.
3 hozzászólás
Kedves Zsolt!
Ez a vers nekem teljesen negatív.Akár agyhalál is lehetett volna a címe.Kissé zavaros is.
Remélem a Te léted nem ilyen?
Barátsággal:Ági
Teljes mértékben igazad van. Van már lassan vagy tíz éve, hogy írtam ezt a "verset", valamilyen rejtélyes külső behatás következtében, hirtelen.:) Az én életem nem ilyen.
Hanem sokkal, de sokkal ilyenebb:))
Már várom a következő versed.Remélem lesz benne valami jó.