A magány

Milliószor kérdem a percektől
Hol vagy, és most éppen merre jársz
De nincs, aki feleljen a szómra
Szerelmemre már senki nem vigyáz

Nyitva tartom ablakomat éjjel
Csak az órám ügyeli a csendet
Titkos lépteiddel besurransz hozzám
Mert érzed, hogy szeretve, szeretlek

Mikor már úgy érzem erőm elhagyott
Próbálok aludni, hagyom a gondot
De ezer és ezer órát vagyok ébren
Ébren és csak érted járom a bolondot

A magányom ijesztő fájdalom
Félek, és reszketek az ágyamon
A jövő ilyen vagy rosszabb lehet
A vackomon fázok, az éjek is hidegek