Sírnak, mokor megszületsz,
sírnak, mikor megszólalsz,
sírnak mindig, amikor
ránézel a bánattól,
örömtől és mosolytól,
amiket tőled kapnak
A legelső szavadtól,
totyogó lépteidtől,
őszinte mosolyodtól,
azután harcba induló
haragos lépteidtől.
A mamák mindíg sírnak!
Ha kell, ha nem, mert szeretnek!
A mamák hadba indulnak
ezernyi szeretetért!
3 hozzászólás
Gyakorló anyukaként tanúsíthatom, hogy így van! Életemben nem bőgtem annyit, mint a terhességem és a kislányom születése óta. Sosem gondoltam volna, hogy belépek a zsebkendőpusztítók klubjába… 😛 :))
Kedves Eszter!
Ez így van , és ha már nem sírnak, mi sírunk.
Nagyon szép.
Üdv: harcsa
Kettős érzésem van.
Versileg nem érzem, hogy nagyot olvastam Tőled.
Érzelmileg persze igen.
A mamák MINDIG sírnak.
Azt gondolom, ezt az írást érdemes lenne verssé javítani, szentelni.
Kérlek, próbáld meg!!!!