A Margitszigeten
virág, platán,csók terem
séta ,padok, pázsit
virágzó szíveket
bújtatnak a zöld ágak
titkosan, szerelmesen
Kornélküli ölelések
simuló kezek
a szerelmnek nincs
kora , vénhedése
öreg fák moslyognak
a fiatal cserjékre
virágokat tépdesnek
játszó gyermekek
Öreg mosolyok
kacagás, napfény, séta
körül ölel a síró csend
szíveink móhon élvezik
a tavasz friss illatát
amely virágzó koszoruba
fonja ölelkező vágyinkat
amelynek nincs tiltása
a szerelem nem érti,
hogy nem lehet
Egy fiú az árnyas fa alatt
szívére öleli szerelmét
összér az ajkuk lengén
gondolutuk valóság és sejtés
nekik nincs már tér, idő
csak a kivánt csók
amely elillan az ajkukon
életük harmoniájáról
a szerelemről dalol
Amott titkos "légyotton"
a levelek mögé bújva
két szív önfeledten szeret
egyedüli menedék a Margitsziget
Szent Margit koporsója
amely esküjüket feloldja
itt a szerelemnek nincs adója
a platánfa tanum rá
hogy amott két lélek
most tiltva, bújva
egy adott esküt megszegett
1 hozzászólás
)) Kedves téma, gyermekkorom helyszíne…köszönöm ezt a verset Neked!