A meghalt szívek

A meghalt szívek

A meghalt szívek nem felejtenek.
S a múltból felderengenek
Az emlékek ! Mik fájnak,
s égnek, és rájössz te is,
hogy mi volt, az eljön újra.
Hogy kísértsen téged vissza a múltba,
S ott halj Érte hősi halált !

A meghalt szívek nem felejtenek !
Hisz tán ők is érezhetnek,
egyszer, vagy talán többször,
s az is lehet, hogy többé soha,
hisz az élet oly mostoha.
S annak árt, ki hisz, ki szeret.
Hogy érte áldozza életét ?

A meghalt szívek nem felejtenek,
bennük újra életre kelhetnek,
egy eltűnt világ régi, s új dalai.
Belőlük tán új élet fakad,
hol az érző szív soha meg nem halhat.
Sem a hit, sem pedig a remény !
S nem kell látni a hős halálát !

A meghalt szívek nem felejtenek !
bennük a jövő képei megdermednek,
mert tudják, hogy hazugok az álmok,
melyeket nap, mint nap látnak,
tudják, minden mi volt, mi van ,s mi lesz,
az csak álom, hazugság és megjátszott érzelem !
S tán megjátszott a hősi halál ?

A meghalt szívek nem felejtenek !
Ők igaz eszmét hirdetnek,
mert belőlük a remény nem tűnik el soha,
legyen az élet bármily mostoha,
Lehet az álom bármennyire hazug,
A szív nem felejt ha benne szerelem hangja zúg.
Érte érdemes meghalni, őszintén és büszkén !

Az érző szívek sem felejtenek !
Bennük még álmok is éghetnek,
Igaz álmok, de nem teljesülnek soha,
Mert az élet a csalódások sora !
Álmok, képek, érzelmek és tüzek,
elmegyek most: Az ég legyen veletek,
ÉRTETEK HALOK ÉN HŐSI HALÁLT !