Dohos, sötét a pincemély,
falán salétrom-ábra dísz.
A szürke ablakon csekély
világ világlik át. A pók
kaszál homályt. Sarokba szórt
szemétkupac. Vagy ember az?
Talán, ha mozdul, él, s a szót
is érti még. De svábbogár
a társa csak s a macskalány,
ki séta közben erre jár.
A sanda pillanat megáll,
akarna lépni, ám muszáj
kivárni, hogy mi lesz a vég.
10 hozzászólás
Kedves Kati!
A cÍm megfogott!
Nagyon részletesen fejezi ki a ´mély´ fogalmát!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Kedves sailor!
Érdekes hely a pince. Vannak szerencsétlenek, akiknek hasznos is.
Szeretettel: Kati
Szia Kati! Nagyon jó, tökre "józsefattilás" "Egy nyál a tenger termelő zabálás" stb. Bírom! Üdv: én
Szia Bödön!
Egy rossz álom is lehetne. Van, akinek valóság.
Üdv: Kati
Szia Kati!
Hatásos ez a versed, szinte horroros, beleborzongtam.
Kifejezők a képeid, láttatnak, tisztán mutatnak rá egy (sajnos) létező sorsképre.
Gratulálok, nagyon jól sikerült!
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Debrecenben sok pincelakás volt, ma már üres pincék. Sajátos hangulatuk van ezeknek a pincéknek, a félhomály, a nyirkos falak. Gyerekkoromban be-benéztem ezeken a homályos ablakokon, és nagyon titokzatosnak találtam. Nagyanyám azt mondta, hogy megseprűz, ha egy ilyen pincébe le merek menni. Egyszer azért lelopakodtam, de csak egy macskát riasztottam fel szunyókálásából. Nem volt semmi titok odalenn.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Kifejező, láttató, szép verset írtál.
Szeretettel olvastam. Köszönöm.
Jó egészséget, szép napokat kívánok:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
KĂśszĂśnĂśm szĂŠpen, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati
Gyermekkori emlékből ilyen titokzatos költeményt faragni! A gyermekkori emlékek is “A mélyben” hunyorognak…?
Jó vers. Üdv.: ÁE.
Köszönöm szépen, Emil, a hozzászólást.
Ki tudja, mi mindent rejt a tudatalatti?
Üdv: Kati