A muslica

A muslica, az apró kis dög,
némán a boromban landolt.
Ó, hogy az a… mondom, ne!
Aztán ő, mármint a muslica, mintha
csak az én bosszantásom lenne
hitvány kis létének célja,
a szememtől két milliméterre köröz,
a kezemre száll, kis öklével dögönyöz,
majd összeesküdve pimasz testvéreivel,
keseríti az életem tovább.
Csapdát állítok, néhány pohár
savanyú lőre,
talán megszabadulok tőle,
mindörökre,
de a kis dög ízlése finomabb,
mint az angol királyé,
nem száll le, nem olyan málé,
inkább szegény arcom tiszteli meg
nem mindennapi figyelmével,
és én, mint egy elmeháborodott,
szüntelenül magamra csapkodok.
Hiába, elismerem, győzött a nagyobb,
te kis dög, te muslica!! itt egy békejobb.