A fa most pontosan
két és fél méter árnyékot ad.
Aláhevernék,
míg fölé nem terpeszkedik
derékszögben a nap.
Hangya billeg egy fűszálon,
mint aki kés élén lejti a táncát.
Irányt tévesztve fölfelé törekszik,
pedig odalent várják.
Talán a fénybe nézett,
mint én,
s most egyikünk sem tudja,
hogy éltetőnk vagy gyilkosunk
a régi idők pogány idolja.
A nap alatt
By szilkati
10 hozzászólás
Kedves Kati!
Csoda jol sikerült:
´Talán a fénybe nézett,
mint én,
s most egyikünk sem tudja,
hogy éltetőnk vagy gyilkosunk
a régi idők pogány idolja.´
Szeretettel:sailor
Kedves sailor!
Örülök, hogy tetszett a vers.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
A lényeg az utolsó három sorod, ami teljes mértékben kifejezi a mondanivalód. Tetszett az óriás és törpe ellentétpár, a két és fél méter fa és hangya a fűszálon.
Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Szilvi!
Mindannyian a természet részei vagyunk, akár kicsik, akár nagyok. Egy a sorsunk.
Üdvözöl: Kati
Kedves Kati
A vége az szerintem indokolatlanul drámai.Nekem az jutott eszembe mennyire jelentéktelen az ember.Ami néha kifejezetten jó (lenne) bizonyos esetekben. Egy kissé elvonatkoztattam.
Ági
Kedves Ági!
Itt a világegyetemben porszemek vagyunk. De mindenkiben kicsiben ott van a világegyetem is. Talán még a hangyában is, hisz az ő világának ő a közepe. Lehet, hogy drámainak találod a vers végét, de sajnos, afelé haladunk. Tönkretesszük az élhető világunkat.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Üdv: Kati
Kedves Kati!
Igazad lehet abban, hogy tönkretesszük az élhető világunkat. Nem hiába mondják, hogy az ember a legnagyobb állat.
Baráti Üdvözlettel: Ági
Kedves Ági!
Sajnos, így van. Önzésből, lustaságból vagy butaságból, ki tudja.
Üdv: Kati
Valami különleges!
ajánlom sokaknak.
túlparti
Örülök, hogy tetszett.
Üdv: Kati