Az éjszakák a legnehezebbek.
Azt hiszed, megpihenhetsz,
de feldúlják a lelked,
új, és hajdan volt szerelmek.
Az éjszakák a legnehezebbek,
nappalok terhét hordod,
álmaiddal vegyes érzelmek
lelkedben tanyát vernek.
A nappalok a legnehezebbek,
mikor már az álmok foglyul ejtenek.
Hiába várod őt, többé már nem találod,
Kiverte szemedből az álmod.
A nappalok a legnehezebbek,
elmentél tőlem, pedig annyira szeretlek.
Bocsásd meg nekem, hogy többé már
boldoggá nem tehetlek.
2 hozzászólás
Kedves Janó!
Remek versedhez ia szeretettel gratulálok. Döbbenetesen jó!
Szeretettel üdvözöllek
Ica
Kedves Ica!
Köszönöm a figyelmedet, és örülök, hogy tetszett a versem.
Szeretettel,
Janó