A napsugarak

Lábukat lógatják a napsugarak
A háztetőn
És ahogy kalimpálnak
Úgy rúgnak jókorákat
Az eltévedt felhőkbe
Akik gyűrődve-
Mint paplanom-
Haladnak elveszett társaik felé
Tovább lógatják magukat
A semminek nevezett végtelen tóba
Unalmukban fütyülnek
És a madarak is
Hol itt, hol ott
Hűsítő pillangócsapkodás ragadja meg
Az elenyészett holtakat
Mély lélegzet
A szellő szavait görgeti
A bukdácsoló tollpihe
Madarak
Hol itt, hol ott
Dúdolnak dalolnak
Recsegnek ropognak és dalolnak
És fészküket karcolják
A menekülő felhők kérgeibe
Távolban lenge zápor
A háztetőkön a napsugarak sokasága
És kopogásuk végig zeng
Falevelek láncain
Kiknek láncaik
Csörögnek és feszülnek
Majd kitépik magukat
És szabadon repülnek
Mint madarak ezrei
A napsugarak
Részegesen átborulnak a háztető
Túloldalára
És a sötétségben
A tollpihe botorkálva halad
A félbe vágott Hold felé.