A néma csend
Átosont a szobámon,
Fáradt vagyok,
Pihennék, most nem bánom.
Átosont és
Kiűzött minden zajt,
Mintha tudná,
Hogy mi fájt, mi zavart.
Kicsit maradt,
Elfoglalta a szobát,
Beengedte
Helyére az éjszakát.
Az éjszaka
Nyugalmat hoz, álmokat,
Szabadjára
Engedi a vágyakat.
Az éjszaka
Betakar, elbújtat,
Feledteti
A rosszat, a múltat.
Messze röpít,
Álom szárnyán szállok,
Rózsakertben,
Patak partján járok.
Násztáncot jár
A pillangók hada,
Ilyen szépet
Nem láttam még soha.
Friss szellő jár,
Hajam simogatja,
Nap mosolyog,
Homlokom csókolja.
Madárdal szól,
Olyan, mint egy csoda!
Kéz a kézben,
Együtt megyünk tova.
6 hozzászólás
Sok szépet mesél ez a ´Néma csend´!
Gratulálok:sailor
Köszönöm szépen.
Nekem kell a csend, hogy egy kicsit egyedül legyek, éppen azért, hogy "mesélhessen a csend".
Ez a beszédes csend szép képeket fest elénk. Gratulálok!
Szeretettel: Magdi
Kedves Magdi!
Köszönöm szépen.
Csoda amit ingyen kapni, csak észre kell venni.
Szép versedehez gratulálok. Ági
Köszönöm szépen, kedves Ági!
Szerintem is ez a kulcsszó: észre kell venni, nem megvenni, hisz nem is lehet!