A Nincs-vers

E vers el-nem-ké-szül!
Meg nem írom-soha!
Nincsen olyan csoda!
Engem meg nem fésül.

Engem meg nem áldhat.
Engem meg nem átkoz
és meg nem is étkez.
Nem lak semmi házat!

Engem el nem temet.
Téged el nem ásat,
neki nem ad házat.
Meg nem írom. Megyek.

Meg nem írom siha,
le sem írom soha.
Rád sem írom, soha,
írja, kinek…. dolga?
Írja az, ki mondja.

Ő a Nincs-vers, bizony.
Nincsen. Nincsen, nincsen.
Az lesz. S marad, mígnem…
Igen, ezt megírom.

Képzeld el. Ha vágyad.
Harminc strófa-vagy tíz?
Cukor- fahéj,- s vasíz.
Fényes mint … bölcs (lássad?)

Lehet szonett, tanka…
Jambus. Párriím, egyéb.
Eposz! Akár regény.
Legyen rengaj. Stanza.

Meg nem írom. Hiszen
("ugyan vajon miért?")
nem, nem versi, mit kért.
Benne nem, nem bízom.

(De megírja Ádám.
Eszter? Inkább Olga.
Él a költőkorba'
szépet-rútat látván.)

Meg nem írom, mert
Isten erre kért,
nem ád érte bért.
Mert nincs hozzá kert!

Nincsen hozzá világegyetem.
Napot ő nem tüzel,
embert ő nem fűt fel.
Kozmoszt néki Meg Ki Teremtsen?

Meg nem írom. Ezért:
el ne vigye gonoisz.
Az, mi olyan…. hát rossz.
Minden verset elkért.

Meg nem írom ezért:
szólna biztos erről,
miről muszáj Nem-Jól.
….

Téma, tárgya épp ez,
neki, neked sorsod.
Látom: el-ol-va-sod.
Vajon érted? Érted?

Írja ördög, isten.
Versből teremt földet
(ne szólj rám, hogy költsek),
s meg is teszi? Igen?

Meg nem írom, nem, nem!
Beszél? Én nem hallom.
Nem is ízlik nagyon,
papírt elégessem?

Nincs-vers, mivel nem kell.
Üres, kopár kacat.
Nem fog tűzből halat,
ha van mégis, vesd el!

Nincs-,vers, mert nem szabad!
Él? Öl? éltet,halált?
(Őket te megtaláld!)
Ha van mégis, hagyjad..

Nincs-vers, merthogy tilos
Szálldos körbe-körbe.
Az ég nem lesz tőle
mint vér, mint hó: piros.

Nincsen, mert nem vagyok én sem.
Látod: ő-dik énem,
csak csüng toll a kézben. Kézen.
Meg ki írná-kérdjem?

Nincsen mivel nem tud!
Meg nem égi eső,
nullából lesz első.
S látva téged, elfut.

Nincs-vers, ez ő, ez ő.
.
De nem. Mégis írom.
Hiszen költő lettem!
Sosem szabad, hogy nem.
Igény, szükség versem,
tőle nőjön jellem.

Igen! Kell őt lennem!

Képzeld el, ha hiszed.
Mint az Eposz, olyan,
dicső költő-korban…
Költő kora-mienk?

Épp úgy, ahogy én is:,
legyen versláb! S ütem!
Adja nekem utam!
Igen, írom mégis.

Téma, tárgya? Bármi.
Ami látszik és nen,
fény a fényességben.
Víz a földön, êgen.

Nem is kellett várni.

Versbe kellett zárni.

Megírom.
Engem áldat, átkoz.
Nem baj, ha nem szeret.
Dobja nevem? Lehet,
érte el nem kárhozhat.

Megírom,
hogy nem versi, mit kér?
De, de biztos teszi.
Ennek így kell lenni!
A vers mindent elér.

Hogy nincs hozzá kert?
Termi égbolt meg.,
égből földre megy,
égből földet nyert.

Igen,, e vers legyen
és lesz és van, igen.
Olyan, talán ilyen.
Léptet túl az egy-en.

Megírom-
mily jól beszél így is,
ha szól szólat erről.
Miről muszáj Nem-Jól.
S beszél róla. Mindig.

Megírom.
Ha a gonosz viszi-
és a földbe zárja-
űgy is az ég társa. Várja, már ma.
Gonoszt ezt nem hiszi.

Tehát a vers: legyen.
És van és lesz. "Helyes."
És mit, miket tehet?
Vezet át a hegyen.

Kozmosz sincsen hozzá.
Majd ő megteremti.
Érzem, ezt kell tenni.,
váljunk tőle jobbá.

Van-vers, lenni muszáj
van-vers, győzni muszáj.
Van-vers, versni muszáj,
ezért meg ne utálj.

Van, mert szabad.
(Rászól szavad?)

…

Van, de tilos?
Miért tiltod?

…

Van, ez biztos.
"Persze, írod."

Lenni képes.
S nincsen véged.

Lenni nem tud?
Tud, csak… ne-úgy!

Vanvers, élni muszáj.
Vanvers, hinni muszáj,
vanvers, tenni muszáj.
Miképo versez, űgy állj!

És úgy járj. És ne várj.

Írom! Írom-készen.
Tessék, olvasd, vigyed,
el is viszed. Kinek?
Ily szép vagy csúf. Légyen.