Fényével kecsegtet a kékszemű táj
Járni járatlan ösvényeken,
Álmodni fortyogó forrás tövében,
Hol szarvas nyomában nyargal a nyár.
Megrészegülve a fenség csendjétől
Lelkedbe róni alkony illatát,
Mikor a Nap a bércen elidőzve
Tűzszínre váltja az ég hajlatát.
Harmaton kelni a hajnal ölében,
Mint dalnok sereg a fák karzatán,
Együtt barangolni a féktelen nyárral,
Míg csábít a csalfa látóhatár.
7 hozzászólás
Kedves Katalin!
Nagyon tetszik versed dallama, ritmusa, és az azonos kezdőbetűs szavakkal keltett csilingelés, mint pl.: "Hol szarvas nyomában nyargal a nyár."
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán! Köszönöm, hogy olvastad! Értékelésed sokat jelent számomra!
Szeretettel üdvözöllek! Katalin
Szia!
Csak csatlakozni tudok az előttem szólóhoz. Dallamos, ritmusos, csengő, magával sodró a versed. Örülök, hogy olvashattam.
Üdv: Mishu
Kedves Mischu! Üdvözöllek az oldalon! Köszönöm értékelő szavaidat! Katalin
Kedves Mishu, elnézésedet kérem, hogy tévedésből elírtam a nevedet! Katalin
Kedvem lett a versed olvasása után barangolni hegyen-völgyön át!….
Nagyon szép sorok! 🙂
Köszönöm, kedves Krampuszka! Kellemes barangolást kívánok neked! Katalin