A nyár és az Ősz násza

Egy kupicányit sóhajtok,
A hold még fenn ragyog,
Mézvirág illata
A kupica tartalma.

Csodás e hajnali világ!
A föld lágy ölén guggol,
Hófehér mézvirág.

Közben egy-egy őszi rózsa,
Épphogy bomlik a bimbója,
De már színpompát varázsol,
Ő még hallgat a készülő nászról.

Menyasszony a nyár,
Mézvirág a fátyla,
Az ősszel, készül házasságra.

Ím, a nyár, s az ősz csodás násza!
A bor, még szőlőszembe zárva
Ékesíti anyját, a tőkét,
Kinek szél igazgatja főkötőjét.
A főkötő már kissé kopott,
Tartja a lisztharmatot,
Védi a bódító nedűt,
Na folyjon el szüret előtt.

Készül a nagy lakodalom.
Méh döngicséli dalom,
Fakopács a dobos,
A kérő az ősz, még lombos,
Büszke még a koronája,
Bőség a nyár hozománya!
A kérő átöltözik.
Mielőtt a nyárral összeköltözik.

Gyülekezik a madár had,
Tán itt éri a lakodalmat,
Fecskék hosszú tömött sorba,
Szárnyuk tárva suhogóra.
Útra készülődik a gólya,
Ki tavaszra a babát hozza!
Vidám a nyár és az ősz násza,
A tücsök is ez trillázza.

Érett szőlő mosolygása,
Dió földre koppanása,
Jelzi: a természet szerelme,
Kész, házasságra érrve.