A nyár nagyasszonya

Az őszelő a fák között kereng már,
lehűti napjaink a nyár hevétől,
a fellegek között madársereg száll,
üzent az ösztönük jelezve délről.

A kerti bokrok ága egyre sárgul,
de még varázsosan virágainkra
a lanyhuló Napunk sugára ráhull,
virulnak is beléje illatozva.

A nyár nagyasszonyát ölelve csábul
a csendes ősz, de már hiába fárad,
ahogy szokott, szökik sietve hátul,
csupán kacsint a hűvös éjszakának.

E pillanat szerelmeket sodorva
megáll, s porát a csillagokba szórja.