Szinte vakít a hófehér homok,
most türkizkék, kristálytiszta a tenger,
oly mozdulatlanul nyugodt a víz
a nyári fényben, felleg sem jő ezer.
Még háborítatlan, titkos, békés,
csábít az apró halmokon henyélés,
szabadság íze, mint édes eper.
Ó, nyugalom- szigete te jóérzés,
gondomat a szél már messzi seper!
Szívemben most ott ring a csend, a zene,
a szépség, neked vajon tetszene?
De megölelném ezt a harmóniát!
Hozzám szól a lágy hullám üteme,
most lélegzet visszafojtva hallgatom
nekem búg a hárfa szelíd szárnyon.
Nap simítja a vizet, tükrébe kacag,
szívemben gyönyörök virágzanak,
ó, de felhőtlen lett a mai napom!