A pillanat én vagyok

Hogy fut az idő,
És telnek a napok.
Az este nappalt követ,
S a holnap tegnapot.

A fény sötét lesz,
S bár nem látom a napot,
Nem félek, mert tudom,
A célhoz már közel vagyok.

Néha lelassul egy óra,
Hisz meg-megáll egy pillanat.
Elmerengne, de nem lehet,
Neki csak ennyi idő maradt.

Ahogy most elillan
Egy múló perc varázsa,
Úgy talál egy fáradt lélek
Újra régi önmagára.

S a hold fénylő könnyeiben,
Melyek apró csillagok,
Fürdik meg egy gondolat,
Hogy a pillanat én vagyok.

Hisz mindig enyém a jelen,
A remény, a választás.
Én vagyok az élet,
S a rég várt változás.