Két kicsi pók
csavarogni ment,
jártak az ereszben,
és a földön,
idelent.
Beszélgettek,
midőn kódorogtak,
s nem is vették észre,
közben hálót
szőttek, fontak,
finom szálakat,
keresztül, kasul,
amibe egy légy repült,
s rángatta vadul.
Néhol elszaggatta,
csak úgy rezgett
az egyben maradt szála,
mely nem eresztett.
Odarohantak
a pókok nagy sietve,
és bosszúból,
a légy galád tettét
úgy torolták,
hogy testét
a fonállal
jó szorosan betekerték.
Megnyugszik a háló,
mert az úgy adódott:
a légy megfúlt,
s megették a pókok.
A pókok
By prince
8 hozzászólás
Szinte láttam azt a hálót pókokat a legyet…! Ugyanakkor lehetne asszociálni is versedben.
Tetszett!
szeretettel panka
Nagyon örülök, hogy olvastad, és annak főképpen, hogy tetszett. Igazából tényleg csak gyerekversnek szántam, és hónapokkal később, amikor visszaolvastam pont egy olyan szituációba voltam, amitől úgy éreztem, hogy abszolút illik e vers a helyzetre.
Nagyon éles szemed van.
Köszönöm a figyelmed, és kedves kommentedet.
Szeretettel
Zoli
A pókok, már csak ilyenek, szövögetnek, szővögetnek, aztán eszegetnek, eszegetnek. Én pedig csak gondolkodom, gondolkodom, mert elég életszerű, ajaj, de még mennyire. Éppen most!
Marietta
Nagyon tetszik a játékosság, szépen csengenek a rímek, nagyszerű a befejezés!:)
Gratulálok!
Szeretettel: Eszti
Kedves Bestia Eszti! (tetszik nick neved)
Köszönöm kedves kommentedet, a figyelmed.
Máskor is szívesen látlak.
Szeretettel
Zoli
Mire gondolsz? Mi az aktualitása?
Nagyon köszönöm kitartásod irányomban. Jól esik ám!
Köszönöm még egyszer.
Szeretettel
Zoli
Hercegem! Tüneményes ez a gyermekvers!…:)
Ám a vége nekem horrorisztikus, bár igaz…:))))
Gratulálok! Puszim: Lyza
Drága Lyza!
Nagyon köszönöm, hogy olvastál. Bizony, bizony, az élet kegyetlen törvénye…
Nagy-nagy szeretettel ölellek:
Zoli