Vércsepp cseppen a faágról
Kísértet szökik a halálból,
Akasztott hullák közt elszökik
Testét alvilági vadászok lövik.
Vöröslő háló szövi át testét
Átok bélyegzi meg lelkét,
Beleperzselődik inakkal körülfont húsába
Menekül maga elől, bár visszarántják múltjába.
Ere elpattan, szemébe vér szökik
Leláncolt béklyói a pokolba kötik.
Álomittas fekete könnyek gördülnek le arcán
Így alszik el élők és holtak harcán.
5 hozzászólás
Tetszik a versed, borzongató a hangulata 🙂
Örülök neki! És köszi
Kedves Noir!
Gratulálok.
Kemény, de szép!
Üdv: Béla
Jó vers.Pokoli hangulatú.Tetszenek a rímek.
Aine
Kemény vers!:) ahogy olvastam, ki is rajzolódott előttem az általad leírt pokol… hátborzongató, és brutális hely lehet/lenne…