belső sikollyal kísért
szorító, gyilkos érzés
a tudat éles kése
most folyik végig
a legérzékenyebb érbe
a szemek kékek és szépek,
hűvösek és égnek,
mint az ékszer
de néhány elvont gondolat közt
mi ez a kényszer?
ez most a romlás és tombolás
ideje vagy helye;
ígérj meg mindent,
és tedd fel a pontot az
I-re
3 hozzászólás
Ezen az Í-n én vesszőt vélek felfedezni!
Bár hosszan ejtjük, röviden írjuk.
Úgy (lett volna) pontos!
Kedves Illési Béla Imre!
Érdekes az észrevételed, és tulajdonképpen azért, mert amikor megírtam a verset, hónapokkal később ezt én magam is észrevettem, hogy vessző került az Í betűmre és nem pont. Habár a nyomtatott nagy I-re a gép nem tesz semmit.
Aztán én magam sem korrigáltam ezt. És tudod mire jöttem rá a kritikád révén: ha kijavítom a hosszú Í-t rövid I-re, akkor majdnem több értelmet nyer a cím a vers szempontjából: hiszen tedd fel a pontot az I-re. És ezen még nincs pont 🙂
Köszönöm
Kiváló megoldás!