imára kulcsolt kezükbe vették
a fehérre izzott hit kenyerét.
Akikért most szólok,
nem hisznek semmiben.
Estétől hajnalig a csillagtakaró
lecsúszik álmukról, a gyűrődött
láthatár, a vakremény.
A tárva-nyitva hagyott üresség
rájuk csukja a holnapot.
Fonnyad a bokrokról a lomb,
az árnyék a földön vonszol
örökzöld éveket, volt regényeket.
Szótlan a viasz-lágy hajnal,
és szótlan a fáradt remete.
vállán az útszéli kereszttel.
10 hozzászólás
Kedves Oroszlán!
Nagyon szép a versed, a tartalma komoly és elgondolkodtató.
A mai remeték csak próbálják túlélni a napokat és bizony nem mindig sikerül nekik.
Igazán tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves Harcsa!
Az ünnepek körül, mikor mindenki szaladgál ajándékok után, velük alig-alig törődik valaki, mintha elbújnának az emberek elől, nem mennek a hajléktalanszállóra sem.
Annyira fájó a sorsuk.
Köszönöm, hogy itt voltál.
Üdvözlettel: Ica
Icám, sokszor visszatérő témád, és mindig nagyon szépen írod meg ezt a nagy problémát. Szinte kézzel fogható a beleérzésed, az együttérzésed ezekkel az emberekkel! Megint nagyot alkottál, gratulálok!
Szeretettel: Magdi
Kedves Magdi!
Ténylegesen a szociális probléma mindig izgatott. Minden formában igyekszem láttatni a helyzetüket. Sajnos nap, mint nap találkozni velük. Akár gyerekkel, akár idős éhezőkkel.
Megrendítő.
Szeretettel láttalak: Ica
Szia oroszlán! 🙂
Fogékony vagyok az ilyen témájú írásokra, nem véletlenül merültem el én is egy hasonló sorsképben.
Most is szabadjára engedted gondolataid, magával is vitt, de néhány apró megjegyzést muszáj tennem.
Az első sor végén a vessző elhagyható, a zárást az előző pont miatt nagybetűvel kellene kezdened.
Ennyi, és most is az a véleményem, hogy kedvelem szabad verselésed. Mindig megtalálod a dolgok lényegét, amit mély tartalommal tudsz tölteni.
Köszönöm az élményt! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm a figyelmedet. Nem találtam olyan pontot a mondat végén, ami után nem nagybetűvel kezdtem volna a sort. Elismerem, hogy sokszor vagyok figyelmetlen. Elnézést.
Annak nagyon örülök, hogy, mint vers (szabad) tetszik. Már csak megmaradok ennél a stílusnál (úgy gondolom csak ezt tudom)
Örülök, ha tetszik amit csinálok.
Szeretettel fogadlak máskor is: Ica
Drága Ica !
Téged nem lehet nem olvasni.
Mindig új téma, gyönyörű és fájdalmas képek, nagyszerűen megírt versek.
Örülök , hogy olvashattam!
Szeretettel ölellek: Zsu
Drága Zsu!
Mindig örömmel fogadlak és szeretettel. Tudom megérted a mondanivalóimat.
Legtöbbször szomorú, ritkán vidám, de sajnos ilyen az élet is.
Ölellek szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Annyi fájdalmat, és a fájdalmak sokféleségét hordozza magában ez a versed… attól gyönyörű… Gratulálok.
Szeretettel
Ida
Köszönöm kedves soraidat drága Ida!
Szeretettel ölellek: Ica