A róka és a rák

Patak partján napsütésben
Áll a róka halra lesve.
Csobog a víz s a habokban
Nyoma veszett a halaknak.
A rókától menekültek,
Kövek alá rejtőzködtek.
De a rákok nem féltek,
A víz szélére kiültek,
Sütkéreztek a napon,
A rókát nézték a parton…
Hej, de éhes volt a róka
Szörnyen zakatolt a gyomra,
Követelte a halat,
De horogra egy se akadt!
Megszólalt az egyik rák,
S villogtatta ollóját :
– Mondjad, kedves róka úr
A halászlé ugye jó?
De ha nincsen, itt a rák!
Fogjál meg hát, szaporán!
Éhségedet enyhítsed,
Vacsorára főzzél meg!
– Kellesz is nekem, te, balga,
S lenézően intett farka,
Micsoda egy léha nemzet,
Előre még sohse lépett!
Hátra, hátra, mindig hátra!
S ismét legyintett a rákra.
Nem hátra ,hanem előre!
S hívta a rákot versenyre.
Rajta hát, jer, szaladjunk,
Gát tetején megálljunk!
Rávágott az öreg rák
Csattogtatva ollóját:
-Versenyezzünk, ha mondod,
S a róka mellé tolatott.
Amikor az elindult ,
A farkába fógózott,
Jó erősen kapaszkodva,
Míg célba nem értek a gátra.
Aztán gyorsan elengedte,
S ollóját fényesítgette…
– Hol vagy te bölcs rákok rákja?
Kérdezte őrókasága.
Jobbra-balra sunyított,
Hát a rák épp ott állott.
– Sajnálom, hogy ennyit késtél,
Láttam is, amint kerestél!
Én előtted rég itt voltam,
Míg vártalak unatkoztam!