kincsre vágytam
zafír és smaragd mellé
szerettem volna lelkemnek
még egy ékkövet
kutakodtam, ástam
most itt gubbasztok
a sejtelem rejtekén
ahol átlátom a látszatot
de tagadom annak létezését
pupillámon áthasít a fény
mégis sötétben tapogatózom
és kárhozom mások vétkéért
pedig nekem is van bőven
testem tüskenyomokkal telített
már nincsen több hely
magamba kéne temetni a múltam
szeretni a jelent
kívánni a jövőt
de én csak a gyémánt
barna csillogását vágyom
a sejtelem rejtekén
By Nagy Noémi
10 hozzászólás
Kedves Noémi!
Csak egy szó illik rá:Csodaszép!
Gratulálok:sailor
Köszönöm kedves szavad sailor.
Noémi
Bizony csodaszép lett ez a versed Noémi !
Olvastam a sorok között…
Szeretettel: Zsu
Köszönöm a kedvességedet Zsu.
Érdekes ez a vers. Az ember csak keres, keres, de mindig másra vágyik, mint amit megtalál…
Szeretettel: Klári
Kedves Noémi!
…azok a " tüskenyomokkal telített hely " nagyon találó kifejezés.Várjuk a csodát, valami gyönyörű csillogást. Átéreztem a versed hangulatát, mondanivalóját.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Klára, Ica köszönöm az olvasást és a véleményt.
Noémi
szia!
"vágyás" nélkül az ember mit se ér.
(ezt 1 nagyon okos ember mondta.):)
de jól tudom, az ékkövek csak jelképek,
pont, mint a színes kavicsok,
amiket én szeretnék a tóba hajítani…
Köszönöm túlparti, majd privátban konzultálunk, ha nem esik nehezedre az ékkövekről.
Noémi
Kedves Noémi!
Varázslatos lehet ez a barna csillogású gyémánt szempár, amely ilyen mélységes gondolatokat képes kiváltani belőled.
Szeretettel: dodesz