Előttem arcképek,
foszlányok, emberi létek,
ahogy kepesztetnek
a sárban. Mocsokban járnak,
züllöttek, ziláltak,
szívükben fáznak odabent.
Elalélt bennük az álom,
csak úgy lépdelnek monoton,
kábán és szürke köd
lepelbe takarva a múlt.
Anyáknak ajakán
jajszó se hallik gyerekük
panaszán, s az ifjú
nemzedék már hátra se néz,
mert létezni próbál
a híres semmi közepén.
12 hozzászólás
Kedves Zsóka!
Irásod nagyon szépen tükrözi a mai
közömböséget!
Szeretettel gratulálok:sailor
Kedves Sailor!
Köszönöm szépen a figyelmedet. Igen talán közömbösség, talán beletörődés. Olyan mintha valami meghalt volna odabent, egy nagyon fontos érzés….
Szeretettel: Zsóka
Nagyon jól látod az összefüggéseket.
Én a Keletinél és itthon a kerékpárúton láttam őket gyalogolni, és várakozni. Nagyon jól vissza adta a versed, a kitaszítottság, a menekülés érzését.
Gratulálok szeretettel.Ági
Kedves Ági!
Köszönöm szépen az olvasást és a hozzászólásodat.
Szeretettel láttalak: Zsóka
Kedves Zsóka!
Néhány sorban, mégis részletesen érthető, mit akartál kifejezni. Nagyon jó, hogy vagyunk még sokan, akik átérezzük e szomorú sorsokat.Szeretettel gratulálok versedhez!
Kata
Kedves Kata!
Örülök, hogy ellátogattál a versemhez.
Nem lehet nem tudomást venni arról, ami körbevesz bennünket.
Köszönöm szépen az értő hozzászólásodat.
Szeretettel: Zsóka
Szeretettel üdvözöllek!
nagyon tartalmas jó versedhez gratulálok!
Vali
Kedves Vali!
Köszönöm szépen a figyelmedet és a kedves szavaidat.
Szeretettel láttalak: Zsóka
Kedves Zsóka!
Szívfájdítóan igaz, amiről írsz. Mi lesz ennek a vége?!
Köszönet a versedért!
Ylen
Kedves Ylen!
Köszönöm, hogy ellátogattál a versemhez. A választ sajnos nem tudom, de bízom benne, valahogy mégiscsak jó irányba fordulnak a dolgok.
Szeretettel: Zsóka
Szívszorító.
Bizonyára sokat vártak, s azután itt találták magukat tényleg a semmi közepén…
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Köszönöm szépen az olvasást és az értékelésedet.
Szeretettel láttalak: Zsóka