Az élet könyvébe zárt fejezet
Benne van boldogság, s gyötrelem.
Mióta életem veled közös lett
E – könyvvel álmodom, s ébredek.
Átélem a boldog perceket
S a könnyes magányos éjeket.
A várakozással teli éveket.
Melyet átéltem veled, s nélküled.
A sors könyvébe bújva álmodom
Itt vagy velem kedves, ezt tudom.
Mikor felnyitod e könyv fedelét
Megtalálod benne a reményt.
Ébren alszom, rólad álmodom
A legboldogabb lapok közt szunnyadok
Érzem közelséged, és tested illatát
Itt őrzöm életem titkos fonalát .
Lapjai közt békésen szunnyadok
Nem zavarnak a külső zajok.
Nincs háború, csendes a világ
Majd akkor ébredek,ha újra rám találsz.
5 hozzászólás
Egy idő óta fatalista vagyok, nem mintha nem lenne saját akaratunk.
Versed nyugodt álmodozás, mintha csak rábíztad volna magadat a sorsra. Szép vallomás.
Szeretettel gratulálok: oroszlán
Kedves Anikó!
Nagyon szép a versed.
Olyan nyugodtan, szinte álmodozva olvasod a könyvedet, amit csak neked írtak.
Csodálatos.
Üdv: harcsa
Kedves Anikó !
Szinte álmodozva olvastam én is versedet 🙂
Nagyon tetszett 🙂
szeretettel olvastalak: Zsu
Kedves Anikó!
A könnyes magányos éjek,
várakozással teli percek,
egyszer boldog perceket szülnek…
Szeretettel gratulálok:sailor
Kedves Salidor
Susanne
oroszlány
harcsa
Köszönöm hogy megosztottátok velem a gondolataitokat.
Sok szeretetel ölellek benneteket. Anikó