Sötét van nálunk, mint a középkorban,
Nem fénylik már a Nap, fent a horizontban.
Vak sötétség borult a világ gyermekére,
Vak sötétség borult a bölcsek fejére.
Úgy élünk itten, mint a mezei vadak,
Úgy úszkálunk itt, mint a fickándozó halak.
Nem érdekel minket az igaz igazság,
Nem érdekel minket az öröm és a vígság.
Magunktól lettünk a szabadság rabjai,
Noha azt hisszük lehulltak láncaink.
Vak sötétség borult az emberi elmére,
Vak sötétség tátong az ember fejében.
Jobb lenne már, ha lámpást gyújtanánk,
És nem a hamis bölcsek szavait várnánk.
Fussunk hát együtt, repüljünk a fénybe,
Fájó kezekkel jussunk hát a mennybe.
Pusztítsuk hát el a hamis bálványokat,
Csak az Úr számára emeljünk templomokat.
Nincsen más, nincsen más reményünk,
Csak ha az Igazhoz végleg megtérünk.
2 hozzászólás
Szia!
Gyönyörű a mondanivalója a soraidnak. Nagyon tetszik a kereszténységel átitatott szabadság vágya a verses ék.
gratulálok hozza
Üdv :messi
Szia Messi!
Köszönöm, hogy pozitív véleményt mondtál eme versemről.
Üdv: Oratus