Ó én drága jó Istenem!
Csoda finomat adtál nekem!
Szalontüdő a kedvencem,
remekmívű ízélményem!
Szívem álma, gyomrom vágya
kerül végre most a számba
és onnan majd a gyomromba!
Ez lesz az Ő útvonala!
Ez az étel a szakácsnő remekműve
és a minősége az Ő büszkesége.
Ez ihletett engem erre a versemre,
amit írtam e finomságnak emlékére.
Igen, emlékére, mert így lett neki vége!
A szakácsnő munkájának dicsérete,
ha a főztjét mindenki mind megette,
s vált az mindenkinek örömére.
Élményt okozott az étel látása,
annak jó étvágyú elfogyasztása
majd annak a ténynek újragondolása,
hogy milyen finom szalontüdőt ettem én ma!