A szélhez

A hűvös őszi szél a fák között jár,
letépi megmaradt levélruháit,
ölelkezik velük, susogva kószál,
közelg a tél didergető haváig.

De még kicsit mesél a messzi nyárról,
mikor virágokat porozva lengett,
varázsosan repült, akár a fátyol,
takarta libbenő hevén a kertet.

Vigasztalása jólesik, hiába,
a lelke még a nyári fellegekkel
suhanna, égve, lázasan cikázna,
de hát az ősz lehűti bús ködével.

Repülj, te játszi szél, ne add magad meg,
a fák tavasszal újra megszeretnek.