A szentek fáradtak,
elszálltak az évek.
Halott vértanúink
meggyőzték a népet?
Életüket adták
a hitért, a célért.
Meghaltak bárányként,
vagy nyúltak acélért.
Végül elenyésztek,
ki abban, ki ebben.
Rideg temetőkben
múlt bolyong…, kietlen.
Követték a mestert,
hittek ős-mesékben.
Bűnben, megváltásban,
s az ártatlan vérben.
A szentek fáradtak,
új mesékre vágynak.
Lelkeik szétmálló,
vén kövekhez járnak.
Kővé lett a múltunk,
Csipkerózsa-várrom.
Alszik a királylány,
ébredését várom!
Eljő a királyfi,
Ébresztvén Rózsikát.
Fáradtak a szentek,
s a Mester csókot ád…
5 hozzászólás
Sejtelmes, szép vers, és mélázás, arról, hogy érdemes-e…?
Meggyőzött-e minket a példa?
A végén picit elgondolkodtat, hogy a szentek és a királyfi helyett a Mester ad csókot… Rózsikának, vagy a szenteknek?:))))
A Mester és a királyfi ugyanaz a személy a versben.
Kedves Irén!
A Mester visszatér, amikor a hit elfásul. A szentek fáradtak. Kétezer év nagy idő informatikailag. Az igazság kövei leomlanak, a fáradt szentek emléke halovány. Kell a megújulás. Csipke Rózsika itt az alvó hit szimbóluma, őt kell az örök Mesternek csókjával felébresztenie, hiszen, mint a hitvesek, kiegészítik egymást.
Remélem, így értelmezed te is a verset! Köszönöm, hogy olvastál!
Üdv.: Alberth
Kedves Alberth!
Sejtelmesen szép vers.Gratulálok!
Linda
Köszönöm, kedves Linda!
Üdv: Alberth