A szerelem keresztjét, ha szívedbe temetted
A vállaidra a szenvedés keresztjét vetted
A boldogság csalóka, fényüzés vagy álom
Ne hidd, hogy a szerelmben vágyaid találod
Ne hidd , hogy a szerelemnek sohasem lesz vége
Ne gondold, hogy a szerelemnek boldogság a bére
Csalódásunk a szerelmünk virágában nyílik
Ha csalódtál a fájdalom elkisér a sírig
De ne sírasd, hogy az elmúlt, minden elmúl egyszer
Megvan írva a sorsunkban, reménykedjél
Elfelejted, nem is tudod, mitől édes az életed
Ha megtelik boldogsággal, nyíló szerelemmel
Ha majd egyszer megérkezett az életünk vége
Borulj térdre, úgy imádkozz, menj egy szent misére
Engeszteld ki a szívedet, ne szórj semmi átkot
Legyen boldog minden ember, ki szeretni vágyott