Rendbe mennek a dolgok,
szívemben mégis hordom a foltom.
Fekete, keserű, égető és fájó,
szerelemre éhes szívem, üresen álló.
A szerelem elkerül,
vagy én nem keresem?
Meddő hatékonyságom,
magamnak köszönhetem.
Keresés nélkül üres marad szívem.
Szavaim nélkül, nem hall meg egy fül sem.
Várok, mert gyáva vagyok,
pedig érzelmeim nagyok,
s a szám csak gagyog,
pedig határozott vagyok
s így az arcomon az álarc kissé fagyos.
Túl határozottan teszem, amit tudok,
s néha kívülről ridegnek látszok,
s ha humoromat veszem elő,
túl villog, s ez nem túl nyerő.
Nem vagyok egy általános nagy ő.
Szerelem már emelt égbe, s csapott mélybe,
de az igaz szerelem reményében,
neki ugrok még egyszer, miért ne.
A szerelemért égnem kell a mélyben.
Tán megégek még egyszer,
de utána is élnem kell.
8 hozzászólás
Szia!
Ez így van, a szerelemért harcolni kell, és amíg lehet, nem feladni. Tetszik a versed.
Szeretettel: Rozália
Kedves Attila!
Az emberiség skálája nagyon is színes. Némelyek mutatósak, színesek, sokan kirívóan, mások szerények, elhúzódók s talán ezért kissé félszegnek tűnnek. De ezt mindenki tudja, megérzi, s az is igaz, hogy sokan nem is kedvelik azokat, akik mindig, mindenütt, mindenben ki akarnak tűnni. Kicsit jobban kell bízni önmagunkban. Nekem tetszett a versed. Enged meg, hogy egyet tanácsoljak. Az ikes igékre jobban vigyázz, két helyen is ajánlom kijavítani: ridegnek "látszok", és neki "ugrok".
Üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm és igazad van, régi vers végig futattam a szememet rajta, de nem szólsz átugrom a hibák felett. (rendesen átléptem a korkülömbség akadályán, de egy alkotónak nincs kora, csak a lelkünk és szívünk legyen fiatal 🙂 )
🙂
Természetesen Rozáliának is köszönöm a hozzászólását.
Üdvözlettel: Metal Koala
Kedves Attila!
Nagyon izgalmas volt olvasni, szomorkás, de nagyon életszerű versedet.
Számomra a címben minden tartalom bele van sűrítve, így kíváncsian vártam a folytatást, és nem csalódtam benned. Külön tetszik, hogy a végére sikerült optimistán befejezned 🙂
Még sok szép verset kívánok Neked.
Szeretettel: A.
Kedves Attila!
A szerelemért tenni kell és nem harcolni!
Harcolni akkor érdemes, ha még látsz esélyt az elmúlt szerelemnél,
de ha nem, akkor nem érdemes.
Meg fogod érezni mikor jön el, hidd el!
Szép vágyakozó versed optimistán zártad és ez tetszett!
Üdv: sólyomlány
Kedves Attila!
Jól érzed a szerelemért tenni kell, mert különben úgy éled le életed,
hogy megfosztod a legszebb érzéstől magadat! Legalább ennyire kell égned!:):):)
"Te vagy nekem
Te vagy a Nap,
mikor felragyog,
a szél, mely cirógat,
az éj, aki átölel,
a szó, a dal, az érzelem,
a cél, a küzdelem, a végtelen
Te vagy nekem az életem."
Remélem rád talál és izzó szerelmes verseket olvashatok tőled!:)
Szeretettel: fátyolfelhő
Kedves Attila!
Nagyon tetszett ez a versed, valóban rendkívül életszerű, és tényleg jó érzés a végén a pozitív hozzáállásod. Sokan jópár égési seb után felhagynak a kereséssel, holott a szerelem olyasmi, ami nélkül szerintem ember nem lehet boldog. Úgyhogy soha ne add fel, egyszer majd lesz olyan tűz is, ami nem éget meg 🙂
És ha már itt vagyok; köszönöm a kommentedet az édesanyámnak íródott versemnél, és az üdvözlésedet is 🙂
Szép napot és további sikeres alkotást kívánok!
Szeretettel: Megaera
Kedves Attila bizony harcolni kell a szerelemért. Tetszett a versed. Az külön jó, hogy nem adod fel. :-))