Ha nem veszi észre senki
lopva a szerelemhez osonok
és megérintem,
illatát magamba szívom
emlékét elorzom,
magammal viszem
és rideg estéimen
lámpásomban gyújtom
ez már nem a csoda várása
nem a mindent elsöprő
szent érzelem
mert boldoggá tesz
minden reménnyé
hazudott pillanat,
itt maradt morzsája
megtorpant ifjú örömöknek
módolt mosolyok
szívembe megtört ragyogást
lopnak
és örülnöm kell
annak is, ha mások
boldogok, akkor is
ha én a gyötrelemnek,
a magánynak hódolok
derűm kínok közt, nehezen
gyömöszölöm át álarcaim
tömör falán
s azt remélem
talán lesz majd
ki lelkemen viselt
vigyorgó maszkom
mögött rám talál
hazug, kemény felhők alatt
tűként hullanak rám az igazság
véres cseppjei
nem akarok már többé
magam ellen véteni
átkarolom a társammá
lett időt és érzem
együtt hozzuk el a jövőt
4 hozzászólás
Eddig sem kellett csalódnom egyetlen írásodban sem, ez is nagyon tetszik. “átkarolom a társammá lett időt..” – ez gyönyörű. Köszönöm az élményt!
Szép napokat kívánok!
Szervusz Banyamacska!
Örömmel tölt el, ha nem okoztam csalódást! Bár a verseket magunknak írjuk, mégis az a legnagyobb elismerés, ha másoknak is örömet okozhatunk.
Köszönöm.
Szeretettel: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu
Kedves Koma!
Ez is nagyon ott van! Tetszenek a képeid:) Gratulálok!
Üdv: Borostyán
Boldog napokat kívánok!
Szervusz Borostyán!
Ez különösen értékes dicséret egy igazi írónőtől!
Köszönöm!
Szeretettel: koma
Itt megtalálsz:
http://www.verselo.gportal.hu