Hej de szép a huszárélet,
felveszem én a mentémet.
Kacagányom a vállamon,
csákóm a fejembe nyomom.
Sarkantyúm peng, ahogy lépek,
szép babámtól csókot kérek.
Nézd mi van a tarsolyomban,
belém szeretsz azon nyomban!
Mézeskalács szív a tied,
a hűségem legyen hited!
Tükrébe ha belenézel,
lelked mélyén engem érzel.
A csatatér nagy zajában,
rád gondolok hamarjában.
Érted vívok ellenséggel,
szembe nézek száz veszéllyel!
Majd ha vége a csatának,
vérzik sebe sok huszárnak
Lásd szenvedek, lüktet sebem,
ég bennem egy nagy szerelem!
Gyere lelkem hozd kötszered,
gyógyítgasd, ki fájón szeret!
Lásd kipödröm híres bajszom,
és leteszem véres kardom…
10 hozzászólás
Örömmel olvastam a szomorúan szép katonaversedet.
Kata
Szia-szia!
Jó volt olvasni ezt a kicsit régi világra emlékeztető katona dalt.Nem sértésnek szánom a szót félre ne értsd,de olyan jó dallamos vers.Szeretem az ilyet.Köszönöm,hogy olvashattam
Szeretettel:hova
Kedves Kata!
A szerelmes szív sebei sokszor nehezebben gyógyulnak, mint a csatában szerzettek. Csak ,,speciális ápolónö" tudja gyógyítgatni. Nekem is van egy ilyen ,,gyógyítgatóm", ellenben a bajszom már a múlté. :)))
Üdv.: Alberth
Kedves Hova!
Szándékosan írtam a régi világra emlékeztető stílusban. Tudod, nagymamám 1906-ban született és ő sokat mesélt nekem a huszárokról, akiket ő még fiatal lány korából ismert. Ugyanis magánházaknál voltak elszállásolva és sok lány szívét meghódították annak idején Debrecenben. Ezeknek a megtörtént eseményeknek állítottam emléket ebben a versemben. Örülök, hogy ráéreztél. 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves alberth!
Tudod az utolsó idöben itt én sokat diskurálok az ismerőseimmel, az elmult idökröl, Az én véleményem szerin, legtöbb problémája avval van, hogy nem tudja megkülömböztettni, az két szó külömbségét, az ami elévült, és mia tradició. Ez avval kezdödik, mikor az ember meglát valamit, amit már régen nem látott, az első amit érez az nosztalgia, és mert nem ismeri az elöbb emlitett külömbéget, szépnek találja,és mindjárt azt mondja : MIcsoda szép tradició. Például, ha meglátnak, reportot a TV-ben, a szegény székely falukban élő emberekröl,( itt néztük az ismerősömmel nállam,) akkor azt mondta: MIcsoda szép romantikus tradició. Egyóra hosszáig tartott mig megértette, azoknak az embereknek az sem romantikus, se nem tradició, az csak egyszerüen , átkozott szegénység, egy elévült életforma, amit a nincstelenség még ma is sokhelyen megtartott. Bocsánat de a versed, az adta ezeket a gondolatokat, különössen a formája, az nem elévült, hanem tradició
üdv Toni
Kedves Albert!
Jó a mai modern nyelvezetből visszatérni.Mente, sarkantyú, oly ritkán használjuk ezeket a szavakat.Még a mézeskalács szív kifejezéssel is régen találkoztam.Még anno búcsúban kaptam díszes kalácsot kis tükörrel, és mindenféle cifra színekkel tarkítottat:-))A szerelem pedig szép volt akkor is, és most is.Az érzet ugyanaz.Remélem:-)
Szeretettel:Marietta
Kedves Toni!
Hallottál e Simonyi óbesterről, a híres huszárkapitányról, aki számtalan hőstettet hajtott végre. Igazi bravúrhuszár voltl, még az ellenség is becsülte bátorságáért, melyeket huszárcsínyei során megtapasztalt. Ennek az óbesternek Debrecenhez számtalan kötődése van. Nagyon patronálta a várost, hol huszárjai is állomásoztak. Ezért van nálunk pl. Simonyi út a Nagyerdőig. Ennek kiépítéséhez és fásításához személyesen is hozzájárult. A Simonyi úton pedig van az Óbester borozó. Csoda ha huszárokról írtam? És fogok is még! 🙂
Nálunk tradíció a huszár, ünnepeken szokott lenni egy szakasz lovashuszár…
Üdv.: Alberth
Kedves Marietta!
A régi világ hangulata, atmoszférája bizony a szóhasználat függvénye is. Én amikor szakmát tanultam a könnyűiparban, mézeskalácsos is vol az osztályban. Csodáltuk… :)))
Üdv.: Alberth
Kedves alberth!
Létod akkor nem tévedtem, hogy a versed tradició. Sokszor szégyenlem magamat a tudatlanságomért, a magyar történelemmel, nagyon fösvénykedtek velünk az iskolába.
Egy hónapja láttam a magyar TV-ben, erröl egy adást, és ott egy magyar professzor, bemutatta a magyar történemi könyveket, és azóta megértem, miért nem tudunk mi többet egymásrol, és miért kaptam én már annyiszor azt a megjegyzést Magyarországon:
Hihetettlen, annak ellenére, hogy nem magyar, mégis milyen jól beszéli a nyelvünket. Hogy aza mi nyelvünk is azon csak csodálkoztak. Megmutatott több magyarországi történelem könyvet, ahol pl. a holokauszról, 10-15 oldal van, a határon túli magyarkrol, több könyvben semmi egy kettöben pedig csak egy fél oldal, és ezt a tudatlanságot a magyar népben, némelyik politikusok milyen kegyetlenül kihasználták. Te már annyi mindent irtál Debrecenröl, az utolsó időben már énekeltem is : Debrecenbe kéne menni..
Üdv Toni
Kedves Toni!
Az iskolák már csak ilyenek. Én sok mindent elolvasta a történelem könyveken kívül is. Tudod, már a mi időnk beli és a mostani történelem könyvek tartalma, világnézete sem egyezik. A hivatalos történelemtudomány ki van szolgáltatva a politikának és pártoknak. Ezért inkább az információt kell gyűjteni, a régészeti leletek után nézni, no meg az ásatások eredményei és az alternatív magyarságkutatók magyarázatai is nyomhatnak a latba. Így kialakulhat egy összetett kép. A régi öregek visszaemlékezései is értékesek, hiszen ők is kisemberként élték meg a történelmi időket.
Lesz még Debrecennel kapcsolatos művem jó néhány, remélem érdekel majd téged is. 🙂
Üdv.: Alberth