Gondolataimban megpihentél,
mától simogatásom altat el,
áldott szavaiddal megtiszteltél,
a lelkem most Téged magasztal fel.
Adni tudsz önzetlen szeretetet,
s én is ezt csókolom a kezedbe,
szótlan barátként óvod létemet,
s beleolvad ajkad lelkembe.
Érints még, égesd fel vágyaimat,
veled pihenve megnyugvást kapok,
csak szeresd lángoló szárnyaimat,
melletted érzem, hogy szabad vagyok.
Szavaidnak ereje megszédít,
s magamba rejtem minden darabját,
szeretetem hűséggel felépít,
neked adom testemnek angyalát.
Letérdelve fogadom, hogy csorog
arcodból arcomba a szenvedély,
pillantásomban ég a bizalom,
az igaz titok benned, s bennem él!
12 hozzászólás
óóóó de szép vers!!!!!
Kedves Andika!:
Letérdelve fogadom, hogy csorog
arcodból arcomba a szenvedély,
pillantásomban ég a bizalom,
az igaz titok benned, s bennem él!
Eme utolsó verszak, egyszerűen meseszép! lenyűgöz, hogy mennyire szépen fejezed ki magad!én majdnem sírtam, gratulálok neked!Rettentő szépen irsz!
Szia!
A versed gyönyörű.
Maristi
Szia Andika!
Nagyon szép verset sikerült írnod!
Szeretettel: Rozália
Szia Andika!
Nagyon szép a versed, az utolsó versszak pedig gyönyörű.
Üdv: Colhicum
Hűha!
Mostsem hazudtoltad meg magad!
Kedvet kaptam a nevezett könyv olvasásához 🙂
Gratulálok: A.
Gratulálok Andika! 🙂
Gy.
Nem ismerem a könyvet, nem baj. A versed anélkül is jó lett! 🙂 (Mármint anélkül, hogy ismerném) 🙂
Andika!
Ehhez csak gratulálni tudok!
Nagyon szép!
Azthiszem az elöttem szólók már mindent elmondtak!
Szenzációs a versed!
Kedves Andika!
Nagyon szép gondolatok, gyönyörűen megírva:) Gratulálok!
Üdv: Borostyán
Nagyon tetszett az alkotasod,szivbol gratulalok…tisztelettel&szeretettel,a csodas ERDELYBOL, SANKASZKA…