Magamra gombolom bús szemed színeit:
– de te ne nézz rám kérlek, ne most és ne itt –
Ősz-sóhajú barnát, arannyal keverve,
– igen, én jól emlékeszem még a szemedre-
Szikrázó zöldeket, méz-sárga folyammal,
– nehezen birkózom miérttel-hogyannal –
Egy csepp éjfeketét is öltök magamra-
– a színek beszélnek, nincs szükség szavakra – …
A színek beszélnek
By Hanga
7 hozzászólás
….ez nagyon szép….
Hanga, nagyon jó ez a lamentáló, szinte dialógus-forma, ebben a párhuzamos vezetésben izgalmas játék van, bennem mégis a valamiért-magány fogalmazódott meg, ahogy olvastam… de nagyon szívesen tettem, nagyon megfogott a hangulata.
aLéb
Szia Hanga!
Szépek a színek és mást nem is tudok írni, mint a címe. Na igen a színek beszélnek.
Ági
Ez nagyon szép! Szivárványos tekintet…
Gyönyörű ez a vers kedves Hanga!
Azt gondolom nem is kell ide semmi mást írni…
Szeretettel olvastalak : Zsu
Én is úgy gondolom, ahogyan Zsu, azaz azon kívül, hogy gyönyörű, valóban nincs szükség szavakra… Megérintett, átéreztem… 🙂
Szeretettel: Mónika
Kedves alkotótársak! Nagyon köszönöm az olvasást, az átélést, a véleményeket! Hanga