A szív….

A szív szeretni oly bátor,
úgy ég, hogy szinte lángol,
amitől félsz amitől fázol,
eltakarja akár egy fátyol.

A száj szólalni nem mer,
mert a szív egyre gyorsabban ver,
vár valakit , ki majd helyette szólal,
ki álmából felébreszti egy csókkal.

Az ész már nem is lázad,
a szívnek már nem állit gátat,
nem tétováz nem is kérdez,
magán kívül senkit se fékez.

A test ölelésre vágyik,
a másik nélkül egyre jobban fázik,
A legszeb mikor a kettő összeolvad,
s együtt a mennyországba jutnak!